|
Egyénileg vagy csoportban? Tulajdonképpen a legjobb megoldás: is-is. A csoport lehetőséget ad a nagyobb változatosságra, pár-és csoportmunkára, játékokra, élénk vitákra, de arra is, hogy akár elbújhassunk, háttérbe vonulhassunk, ha olyanunk van. Egyénileg viszont megsokszorozódik a beszédidő, senkihez nem kell alkalmazkodnunk, senkire se várnunk, az óra kifejezetten ránk van szabva: csak nekünk és rólunk szól. De lazsálni nem lehet! Ennélfogva a haladás lényegesen gyorsabb. Vizsgafelkészüléshez előnyös ez a forma.
És önállóan? Nézzünk filmeket, de olyat, ami érdekel, akár többször is. Kezdetnek megismerkedhetünk a filmmel magyarul is (ez a lépés persze kihagyható), majd eredeti nyelven felirattal, végül felirat nélkül. A "Hiába nézem, hallgatom, semmit nem értek belőle" gyakori panaszra ez a legjobb megoldás. És nem utolsó sorban a kiejtésünkre is jótékonyan hat. Jó szolgálatot tehet a youtube is.
Olvassunk az adott nyelven könnyített olvasmányokat, weboldalakat, ld a gazdag linktárat oldalamon, és ne essünk abba a csapdába, hogy minden szót ki akarunk szótározni. Néhányat persze igen, hiszen a szókincset is kell bővíteni, az a szó fog megmaradni bennünk, ami igazán érdekel, online szótárak, mobimouse a szótározgatást felgyorsíthatják. De végülis az olvasás öröméért, az információszerzésért olvassunk, a tanulás legyen ennek csak egy "mellékhatása".
"Nem merek megszólalni". Hát igen. De ne essünk kétségbe, ez sokáig tart. Vannak alapjáraton "be nem áll a szája típusok", de nem mindenki olyan (még szerencse!). Ők azok, - és gyanítom, hogy ilyenek vannak többségben - akik csak akkor állnak elő egy mondattal, amikor az már valóban kész van. Ez teljesen érthető, de a bátorság, magabiztosság a nyelvtudás fejlődésével meg fog jönni, ennek eszköze lehet a kiscsoportos feladatmegoldás vagy egy megnyugtató tanár. De ha egyszercsak szembejön velünk a nagy lehetőség, hogy egy külföldivel beszélhessünk, próbáljunk meg nem megfutamodni, az anyanyelvi beszélők általában nagyon barátságosak és segítőkészek, értékelik a jámbor nyelvtanuló erőfeszítéseit.
"Úgyse megyek át a nyelvvizsgán!" Ennek az az ellenszere, hogy egyrészt ki kell választanunk az egyéniségünknek megfelelő nyelvvizsga típust (egy- vagy kétnyelvű, egyéni vagy páros szóbelivel, nyelvtanos vagy anélküli - részletes ismertetések itt), és arra készülni célzatosan, másrészt pedig nem elmenni félkészen, hátha bejön, aztán majd legfeljebb szídjuk a vizsgaközpontot, hanem akkor vizsgázni, amikor azt a tanárunk javasolja, egy legalább 70%-os próbavizsgával a hátunk mögött. Persze, akinek van rá pénze, próbálkozhat előbb is, pusztán a vizsgarutin kedvéért, de szerintem még egy ilyen előre látható kudarc is csökkenti a motivációnkat, úgyhogy nem biztos, hogy megéri.
Kezdő oroszosoknak tudniuk kell, hogy az orosz nyelv nem angol. Nem adja magát olyan könnyen. Angolul már két órányi nyelvtanulás után értelmes dolgokat tudunk közölni, oroszból ehhez körülbelül egy év kell. Az orosz ugyanis minden szófajt ragoz az elöljárószót és a névelőt kivéve, az utóbbi csak azért kivétel, mert az oroszban nincs  . Vannak nemek, számok, esetek, kemény és lágy, emellett számos rendhagyó ráadásul mindjárt az alapszavak között. A betűk megtanulása ehhez képest kismiska, nem nagy ügy. Szóval az adja a fejét orosztanulásra, aki komolyan gondolja és a feje mellett van még egy másik gömbölyű testrésze is. Viszont ha a kezdeti nehézségeken, vagyis azon az egy-másfél éven túljutottunk, akkor már meghálálja a befektetett munkát a nyelv, mert nagyon szép és egyedi.
www.nyelvtanitas.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
